Miért nem elég önmagában a terv egy KKV-ban?

2026.01.27

Ahogyan arról korábbi bejegyzésemben írtam, a legtöbb cégben a tervezésnek megvan a maga ideje.
Év elején, év végén, esetleg egy nehezebb időszakot követően.

A munkatársak leülnek, átgondolják az aktualitásokat és számolnak. Megfogalmazzák, hogy mit szeretnének másképpen csinálni. Ez papíron szokszor egészen jól néz ki.

A gond nem ott kezdődik, hogy rossz a megofogalmazott elképzelés, hanem ott, hogy a terv a későbbiekben nem válik működéssé.

A terv kényelmes – a működés fárasztó

És valóban: a legtöbbször a tervezés megnyugtató tevékenység mert struktúrát és keretet ad. Azt az érzést kelti, hogy uraljuk a helyzetet. A működés viszont nem ilyen.

A működés ugyanis már
– döntések sorozata,
– konfliktusok kezelése,
– felelősségvállalás,
– következmények felvállalása lenne.

És itt válik el egymástól sok KKV-ban a szándék és a valóság.

Mert miközben a tervben ott van, hogy "önállóbb vezetők", "hatékonyabb működés", "kevesebb tulajdonosi beavatkozás", a hétköznapokban mégis minden fontos ügy szépen lassan visszatalál a tulajdonoshoz.

Ennek két oka lehet: tulajdonosként a személyisége nem engedi, hogy a delegálás beépüljön a működésbe vagy egész egyszerűen a rendszer nem tanulta meg az új helyzet kezelését.

Amikor a terv nem kapaszkodó, csak irány

Egy 20–200 fős cégben ritkán az a kérdés, hogy merre kellene menni. A legtöbben ezt pontosan érzik.

A kérdés inkább az, hogy:
– ki dönt, amikor nincs idő egyeztetni?
– ki vállalja a felelősséget, ha nincs egyértelmű válasz?
– ki áll bele a konfliktusba, amikor kényelmetlen?

Ha ezekre nincs egyértelmű válasz, akkor a terv csak irányt mutat de valójában nem működőképes.

Ilyenkor a legtöbbször az történi, hogy a vezetők kivárnak, a döntések elakadnak melynek hatására a problémák "felszivárognak" a tulajdonoshoz. Ismételten, újra és újra.

A klasszikus mondat: "ez az ő felelőssége"

Sok szervezetben elhangzik ez a mondat. Akár önmagában igaz is lehetne, viszont a felelősség mögött gyakran nincs valódi mozgástér.

Ha egy vezető nem tudja, miben dönthet önállóan, nem látja, mi a következménye egy rossz döntésnek és nem érzi, hogy megtartják akkor is, ha hibázik, akkor óvatos lesz. Az óvatosság pedig legtöbb esetben lassulást jelent.

Amikor a tulajdonos ezt látja, újra belép a folyamatba mert nem engedheti meg magának a bizonytalanságot.

Így alakul ki az a helyzet, amikor papíron van delegálás, a valóságban viszont minden a tulajdonoshoz kezében összpontosul.

Nem az emberekkel van a baj

Ez az a pont, ahol sokan félrecsúsznak. Könnyű azt mondani, hogy:

"nincsenek jó vezetők",
"nem lehet rájuk bízni semmit",
"nem vállalnak felelősséget".

A valóságban ezzel szemben gyakran nem az emberek gyengék, hanem a rendszer nem kéri számon rajtuk a felelős működést.

Ha minden fontos döntést utólag felülírnak, ha a hibák mindig "felfelé" kerülnek megoldásra,
akkor a szervezet pontosan azt tanulja meg, amit lát.

Ez nem jellemhiba. Ez tanult viselkedés.

Mitől lesz egy terv több, mint jó szándék?

Nem attól, hogy részletesebb, hogy több szám kerül a dokumentumba és attól sem ha újabb és újabb workshopokat szervezünk.

Egy terv akkor kezd el működni, amikor világos döntési határokat húzunk, egyértelmű felelősök kapcsolódnak hozzá és a problémák nem ad hoc módon, hanem rendszeresen kerülnek elő.

Ez az a pont, ahol a későbbiekben a működésnek van lehetősége leválni a személyről és ahol a cég elkezd nem a tulajdonos idegrendszere alapján működni.

Miért mindig a tulajdonos fizeti meg az árát?

Mert ő az egyetlen, aki nem teheti meg, hogy kivár. Viszi a kockázatot és felel az egészért, ezért segít és belép amikor szükségesnek érzi. Ezzel viszont csak rövid távon oldja meg a problémát mert a valós fenyegetettség így csak konzerválódik.

A munkatársak megtanulják, hogy végső soron mindig van, aki megoldja helyettük az adott helyzeteket és ez lassan de biztosan felőrli azt, aki a legtöbbet bírná.

Ha van terved,
ha tudod, merre szeretnél haladni,
de azt érzed, hogy a működés még mindig rajtad áll meg,
akkor valószínűleg nem új irányra van szükséged.

Sokkal inkább arra, hogy a meglévő szándék mögé valódi működési rendszer kerüljön.

Ez nem gyors folyamat. De az egyetlen, ami hosszú távon nem a tulajdonos energiájából tartja életben a céget és átlátható, stabil működést tud eredményezni.

Ismerős a probléma?

Ha a fentiek olvasása közben több ponton magadra ismertél, akkor jó eséllyel nem motivációra vagy újabb ötletekre van szükséged.

Sokkal inkább arra, hogy valaki kívülről, rendszerben nézzen rá arra, hogyan működik nálatok a döntés, a felelősség és a vezetői együttműködés.

Az Azimornál 15–200 fős cégek tulajdonosaival dolgozunk együtt a legtöbb projektünkben 6 hónapos folyamatban, ahol nem tréningeket tartunk, hanem segítünk működő vezetői rendszert kialakítani.

Olyat, ami:
– nem a tulajdonos folyamatos jelenlétén múlik,
– nem ad hoc megoldásokból él,
– és hosszabb távon is működőképes.

Ha szeretnéd megnézni, hogy a te cégednél hol akad el a működés, lehetőség van egy rövid, kötetlen beszélgetésre, ahol közösen végigvesszük a legnagyobb terhelési pontokat.