"A projekt nem csúszik. Az emberek csúsznak."

A legtöbb projekt nem azért hal meg, mert rosszul lett megtervezve. Nem azért, mert nem volt elég erőforrás. És nem is azért, mert valaki elrontott valamint az excelben. A projektek valójában azért csúsznak, mert a mögöttük lévő emberek csúsznak: rossz kommunikációval, kimondatlan elvárásokkal, félig vállalt felelősséggel, eltolódó fókuszokkal.

A projektmenedzsmentet gyakran hajlamosak vagyunk úgy kezelni, mint valamiféle adminisztratív kelléket — dokumentumok, mérföldkövek, státuszmeetingek. Mintha maga a megvalósítás válna projekté elvíve a fókuszt a lényegről. Pedig a projekt köré rajzolt keretrendszer sosem egyenlő a projekttel. A projekt csak a munkatársakkal együtt él és lélegzik. Pontosan úgy, ahogyan az emberek egymáshoz kapcsolódnak. Ahogyan kommunikálnak, elkerülik vagy éppen felvállalják a konfliktusokat. Amilyen felelősséget vállalnak az egészből.

A projektek ott kezdenek szétesni, amikor a csapat tagjai nem ugyanazt látják. Amikor ugyanabban a mondatban mindenki mást ért. Amikor a "majd holnap ránézek" kultúrája észrevétlenül elkezdi áthúzni az apró döntéseket — aztán egyszer csak a teljes projektív elmozdul fél métert a földtől.

Ilyenkor már nem arról van szó, hogy rossz a rendszer. Hanem arról, hogy a viselkedések nincsenek összehangolva.

A jó projektmenedzsment valójában nem eszközfüggő. Nem egy szoftver oldja meg, és nem egy új board hozza rendbe. A projekt akkor kezd el működni, amikor van tulajdonosa — nem papíron, hanem a valóságban. Valaki, aki látja az egészet, érti a részleteket, összeköti a szálakat, és időben kimondja, amit mások még csak gondolnak. Ilyenkor a projekt nem csak fut, hanem halad is. Egyszerűen azért, mert valaki valóban kézben tartja.

És itt jön az, amit kevesen mernek beismerni: vezetőként nem mindig tudsz egyszerre benne lenni a projektben és fölé is emelkedni.

Nem látod azt a mintát, ami kívülről ordít. Nem veszed észre, hol csúszik el az információ. Nem mindig tűnik fel, hogy a rendszer már rég nem a feladat miatt döcög, hanem az emberek miatt, akik nem mernek beszélni róla.

Ez az a pont, ahol egy külső navigátor ereje igazán látszik. Egy olyan valaki, aki nincs belesodródva a napi működésbe, és emiatt olyan tisztán lát rá a folyamatokra és a dinamika törésvonalaira, ahogyan azt belülről lehetetlen. Nem azért van jelen, hogy tanácsokat osztogasson, hanem hogy rámutasson azokra a mintákra, amelyek meghatározzák a projekt sikerét vagy éppen a bukását. Egy navigátor nem oldja meg helyetted a projektet — de segít abban, hogy a csapat végre ugyanazt a térképet nézze.

A projektmenedzsment nem technika. Nem eszköz.
A projektmenedzsment viselkedés.
Ha nem jól csinálod valakinek ki kell mondania:
"Eddig így működtünk. Most nézzük meg, hogyan működhetnénk jobban."

És néha ez a mondat pont attól születik meg, aki nincs benne a káoszban — csak tisztán látja azt. A körülményeket, az adottságokat, az embereket és a célt.

Te hogyan állsz a projektekkel? És a munkatársaid? A célok világosak? És az út, a határidők?

Arról, hogy pontosan miben lehetek a segítségedre üzleti navigátorként itt olvashatsz bővebben.

Turjányi Adrián
üzleti és gondolat navigátor