Delegálás vezetőknek: Miért félünk tőle? Mert összekeverjük a kontrollt a biztonsággal

A delegálás identitáskérdés – nem technika

Tapasztalataim alapján amikor egy vezető először próbál igazán delegálni, nem attól fél, hogy a munkatárs hibázni fog hanem attól, hogy kiderül: nélküle is működik.

Miközben a delegálás nem csak annyi, hogy átadsz egy feladatot. A delegálás azt jelenti, hogy elengeded azt a részedet, amelyik mindenáron nélkülözhetetlen akar lenni.

És ez kényelmetlen. Nagyon. Legalább is elsőre mindenképpen. Ilyenkor érdemes belegondolni abba, hogy mi a kényelmetlenebb? Este 21:00 órakkor is az asztalnál ülni, olyan kérdésekben állást foglalni vagy döntést hozni amit más is meghozhatna, vagy szembesülni azzal a ténnyel, hogy a céged vagy a területed pont olyan ütemben fejlődik, amilyen ütemben te a döntéseidet hozod? Mi van akkor ha éppen kimerültebb vagy dekoncentráltabb vagy?

Ezt én úgy hívom: beragadás.

Az első igazi delegálás – és a pillanat, amikor érzed, hogy felszabadulsz

Az első hallásra kicsit karcosnak tűnő megállapításomat követően röviden összefoglaltam egy történetet a múltból a fent említett középvezetőnek. Operatív vezetőként egy fontos projektet kellett lezárnom ami nagyban befolyásolta a további működésünket. Reflexből már nyúltam volna érte úgy, hogy közben azt éreztem, van még legalább 2-3 olyan kérdés amiben rövid határidőn belül állást kellene foglalnom. Ilyenkor szoktam alkalmazni az általam csak "felülnézet"-ként elnevezett technikát. Hátradőltem és adtam magamnak egy percet. Nem engedtem meg magamnak, hogy a gondolataim elterelődjenek. Egyetlen perc. Ilyenkor nagyon sokat számít. 

Ezt követően behívtam az érintett területen dolgozó munkatársak közül a legtapasztaltabb kollégát és azt mondtam neki: "Szeretném, ha ezt te vinnéd tovább. A döntéseket is."

A kolléga természetesen meglepődött. Több kérdést is feltett. Láttam rajta, hogy érdekli a feladat és szeretné jól megcsinálni. Ahogyan azt is, hogy megtiszteltetésnek veszi a kérést mert azzal, hogy bevontam a döntéshozatalba a szakmai munkája mellett az emberi oldalát is elismerem: tudom hogy szakmai alapokon jó döntést fog hozni. 

Aznap történt valami, ami hosszú évek óta nem:
hazamentem úgy, hogy nem vittem magammal fejben a projektet.

Nem azért, mert nem volt mit csinálni. Hanem mert már nem az én dolgom volt.

Miért félünk delegálni? Mert összekeverjük a kontrollt a biztonsággal

A három legnagyobb félelem a delegálással kapcsolatban:

1. "Nem lesz olyan jó, mintha én csinálnám."
Eleinte tényleg nem lesz. De később jobb lesz, mert a munkatárs megtanulja kezelni a felelősséget is, nem csak a feladatokat.

2. "Gyorsabb, ha megcsinálom én."
Rövid távon igen. Hosszú távon viszont minden perc, amit delegálásra szánsz, tízszeresen térül meg.

3. "Mi lesz, ha hibázik?"
Ugyanaz, mint amikor te hibázol: tanulni fog belőle. A hibázás ára töredéke annak, amibe a nem delegálás kerül.

A delegálás négy szintje – miért ragad be mindenki a másodiknál?

1. Utasítasz: "Csináld meg, így."
2. Átadsz: "Csináld meg, és szólj, ha kész."
3. Megbízol: "Oldd meg, és tarts képben."
4. Felhatalmazol: "Ez mostantól a te területed. Te döntesz."

A legtöbb cég  vagy terület vezetője a 2. szinten reked. Pedig a valódi delegálás a felhatalmazásnál kezdődik.

Ott, ahol a vezető már nem feladatot ad át, hanem területet, felelősséget, bizalmat.

A delegálás hatása nem az, hogy kevesebbet dolgozol.
Hanem az, hogy több időd jut stratégiai kérdésekre és a munkatársaidra.

Ne feledd, hogy ha képes vagy delegálni a megfelelő feladatokat:

- felszabadul az időd stratégiai gondolkodásra,
- nő a csapatod önállósága és kompetenciája,
- csökken a függésed a napi operációtól,
- a cég pedig végre a valós potenciálja szerint fejlődik.

A delegálás nem gyengít. Megmutatja, hogy hol tart a szervezeted és te. Ha jól alkalmazod: többszöröz.

A fentebb említett beszélgetésben az első kérdések között szerepelt, hogy "Mi lesz, ha.." amiből az is tisztán látszott, hogy az adott vezető a delegálási fázisok elején jár. Erre gyors és rövid válaszom volt:

A vezetés akkor válik nehézzé, ha mindent te akarsz csinálni

Minden cég elér egy pontot, ahol a növekedés kulcsa már nem az új ügyfél megszerzése vagy az új eszközök beszerzése lesz hanem egyetlen döntés:

Hajlandó vagyok-e többé nem én lenni a szűk keresztmetszet?

A vállalkozásból ekkor lesz cég, a vezetőből pedig ekkor lesz valódi vezető. Minden ott kezdődik, hogy el mered engedni a feladatokat - és átadod a felelősséget.