Itt Adrián. Bemutatkozom.

2025.11.20

1991-ben születtem. Gyermekkoromat egy kis 1 700 fős Pest megyei faluban töltöttem.

Nagyon fiatalon, 18 évesen lettem vezető. Az elmúlt 15 évemet különböző csapatok felépítésével, területek vagy cégek vezetésével töltöttem. Közben az ország számos területén éltem és tapasztaltam. Igyekeztem megalapozni azt ami szükséges ahhoz, hogy a saját projektjeimre tudjak fókuszálni. Ebben a 15 évben én is tele voltam kérdésekkel. Sokszor még ma is de ez teljesen természetes. Voltam lent a mélyben és fent a magasban is, és mindkettő tanított valamire.

Hajó volt a jelem az óvodában — és sokáig nem értettem, miért fontos ez

Nem tudom pontosan, mikor kezdődött, csak azt, hogy egy ideig azt hittem: messzire kell mennem ahhoz, hogy megtaláljam önmagam.

Az óvodában hajó volt a jelem. Akkor ez a szimbólum még nem jelentett számomra többet annál, mint amire egy átlagos gyerek gondol. Ma már tudom, hogy ennél sokkal több volt: jelképe annak az útnak, ami előttem állt.

A hajó mindig mozgásban van. Néha magabiztosan szeli a vizet, máskor partot keres. Azt hiszem, az én életem is így alakult. Talán ezért szeretem ezt a szimbólumot a mai napig.

Később az egyik testnevelő tanárom azt mondta: "Nem lesz belőled semmi". Őszinte voltam és nagy volt a szám. Legalább is akkor még ezt gondoltam. Ma már tudom, hogy én már akkor is rendszerekben gondolkodtam és kérdéseket tettem fel.

Ezt nem sokan értették. Aki viszont igen az rendszeresen kereste a társaságomat mert közösen szeretett volna gondolkodni vagy mert érdekelte a véleményem.

Tíz év ritmusban: a versenytánc, ami megtanított vezetni és követni

A mai napig hálás vagyok a szüleimnek, mert ha valamit szerettem volna kipróbálni gyerekként, igyekeztek a legjobb tudásuk szerint támogatni. Ennek köszönhetően közel tíz évig versenytáncoltam. Akkor még csak annyit fogtam fel az egészből, hogy bár sokszor fárasztó részt venni az edzéseken és összegyeztetni a tanulással, szeretek mozogni és szeretek küzdeni. Kikapcsolt. Később értettem meg, hogy ennél mélyebb dolgokról szólt: tartásról, bizalomról, ritmusról és arról, hogy vezetni és követni nem ellentétei egymásnak, hanem párbeszédei ugyanannak a műfajnak.

Ma, amikor emberekkel dolgozom, újra és újra visszaköszön ez a dinamika. Mert egy beszélgetés is tánc: figyelni kell, hol tart a másik, mikor kell előre lépni és mikor hátra, mikor elég egyetlen mozdulat és mikor van szükség hosszabb koreográfiákra.

Mindig is imádtam úton lenni. Amint lehetett megszereztem a jogosítványomat és a szüleim "legnagyobb örömére" már másnaptól autóval jártam iskolába. Az összes zsebpénzemet és a nyári munkákból befolyó bevételeimet benzinre költöttem. A vezetés kikapcsol, szabadságot ad. Segít a gondolatok rendezésében. Legalább is nekem. Mindig érdekelt az autók világa, a márkák története és az, hogy hogyan szolgálják ki a vásárlói igényeket. Fejből tudtam az akkori új autó árlisták paramétereit, minden új autós tesztet elolvastam. Mert érdekelt.

18 évesen lettem vezető, de belül tele voltam kérdésekkel

Nagyon fiatalon, 18 évesen lettem vezető. Szakmai gyakorlatra jelentkeztem egy céghez de viszonylag gyorsan, 3 hónap után érkezett a felkérés egy logisztikai terület vezetésére. Nagyon izgalmas időszak volt. Akkor csöppentem bele a munka világába, mellette tanultam. Délelőtt iskola, délutántól késő estig pedig munka. Két teljesen más világ. Később sokáig dolgoztam különböző területeken, szervezeteket építettem, csapatokat vezettem, döntéseket készítettem elő. Egyik feladat jött a másik után. Volt olyan időszakom, amikor azt hittem, csak akkor érek valamit, ha bizonyítok. Ha gyorsabb, erősebb vagy jobb vagyok.

Amikor először engedtem meg magamnak azt a gondolatot, hogy nem kell mindig bizonyítanom, valami elcsendesedett bennem. Rájöttem, hogy lehet úgy jelen lenni, hogy nem irányítok mindent, mégis tartom az irányt, hogy nem kell tökéletesnek lenni ahhoz, hogy eredeményeket érjek el.

Egy vezető akkor vezet igazán, amikor képes figyelni.

Önmagára, másokra, a rendszerre, ami éppen körülveszi. Szerencsére ez a felismerés gyorsan jött így a következő szint is: már nem az érdekelt, hogy én hol vagyok a folyamatban, sokkal inkább a munkatársaim motivációja, az esetleges elakadásaik valamint a fejlődési dinamikáik mozgattak. Ez volt az ami igazán motivált.

Talán ennek köszönhető, hogy több sikeres, együtt dolgozni tudó csapatot építettem fel az évek alatt. Olyan emberekkel akiktől közben én is kaptam. Ez egy oda-vissza játék, ami a bizalomra épül.

Akkor, amikor elmúlt 15 évemet kell jellemeznem szakmai oldalról, röviden így szoktam összefoglalni: kiváncsiság, fókuszált figyelem és csapatmunka.

A Covidtól napjainkig

A Covid - mint sokunknál - nálam is mindent felforgatott: az addig stabil munkahelyem egy e-kereskedelmi cégnél, ahol már közel 5 éve dolgoztam egyik napról a másikra ingoványos talajjá változott. Nagyon érdekes tapasztalás volt szakmai és emberi oldalról is az az időszak. Előszőr éltem át életem során válságmenedzsmentet. Sokat tanultam ezekben a hónapokban. Többek között azt, hogy a kemény és fókuszált munka sokszor olyan eredményekhez is vezet, amit nem láttál jönni. Mindenki azt mondta, hogy nem fog sikerülni. Mi mégis megcsináltuk.

A hónapokig tartó bizonytalanság és a rengeteg munka közben elfáradtam, ezért miután a süllyedő hajót kihúztuk a vízből és az összes vizet kimertük a fedélzetről én új kihívásokat kerestem.
Az elmúlt években operatív vezetőként dolgozva megtapasztaltam, hogy milyen fontos a következetesség. Az, hogy tervezhető, egymásra épülő munkafolyamatokat építsünk fel. Láttam, hogy milyen következményei vannak annak, ha valaki kapkod a kormány mögött. Ha érzemli alapú döntéseket hoz az üzletben.

Közben sokaknak segítettem szakmai és magnéleti kérdésekben is előre lépni. Feltölt amikor látom, hogy egy támogató közegben képesek feloldani a bennük lévő kérdéseket, elakadásokat és előre tudnak lépni szakmai vagy személyes téren.

Egyre több ilyen megkeresés érkezett hozzám, ami megerősített abban, hogy valódi értéket tudok adni. Ennek a hatására hoztam létre a saját platformomat, ezért jött létre az Azimor.

Az Azimor megalapításáról és módszertanáról ebben a bejegyzésben olvashatsz.